Munka

Az alábbi leírás a szetterek kialakulásáról és vadászaton való felhasználásukról Ács Piroska (Stirling Bridge Kennel): A munka és a kiállítási típus különbségei és szétválásuk következményei a szettereknél című diplomadolgozatban olvasható (Szent István Egyetem, 2011).

A szetterek elnevezése az angol ”to set” igéből ered, ami ”állni”-t jelent. Ez a viselkedés hosszas kiválogatással alakult ki. Ezek a magatartásformák eleinte csak, mint veleszületett tulajdonságok jelentkeztek, de a tenyésztés és a szelekció során tökéletesítették őket. A szetterek feladata az apróvad, legfőképpen a szárnyasvad vadászatának az idők folyamán bekövetkező módosulásával megváltozott, hiszen más eljárást igényelt a kezdetben sólyommal, majd hálóval, később a lőfegyverrel való vadászat. A tűzfegyverek elterjedésével a hálós vadászat háttérbe szorult. Nőtt a vad elejtésének lehetősége, valamint megjelent a sebzés, mint korábban nem létező, a vadászattal szükségszerűen bekövetkező tényező, amely a vadászkutyák keresésének távolságát is megnövelte.

Nagy-Britannia szigetországában Írországban nem állt rendelkezésre bőségesen a vad és a időjárás is elég zord, emiatt a vadászkutya dolga is nehezebb. Ezek a tényezők befolyásolták az írek szetterének kialakítását és karakterét. Az ír szetter, mint vadászkutya két hatalmas előnnyel rendelkezik: a kitartással, hogy vágtáját megtartja akkor is, ha csak kevés vad van és az is csak nagy távolságban, másrészt, hogy a kemény helyzetekben is képes derűs bohókás maradni. A fajta standardjét a vadászok fektették le Dublinban 1885-ben. Ezt azért írták meg, hogy az általuk eredetinek tartott típust tenyésszék és meghonosítsák a Field Trial versenyeket. A fajta legbiztosabb elődjének a fehér-vörös welsh-springer spániel számít.

Az angol vizslákkal való vadászat, mint általában a vizslászat, a nemesség körében volt elterjedt. Az apróvadvadászatokon szükség volt a vadat jelző kutyára. Eleinte solymászaton és hálós vadászatokon használták őket. Feladataik: a vad keresése légszimattal, a vad jelzése, megállása, ráhúzás, utánhúzás és a vad felreppenésére, hasalás – voltak.

Edward Armfield

A vizslafajták legfontosabb munkája a mezei munka. Ez az a munkafázis, amelyet csak a vizslák képesek magas szinten elvégezni. Mezei versenyeken a futás kitartó és folyamatos legyen. A kutya csak légszimattal, ne a csapákra koncentrálva keressen, magas orral, amely azonban nem kell, hogy elérje a vízszintest.

Az alacsony röptű solymászaton a szetter kereste a vadat, a nádasban, vagy a mezőn. Ez a vadászati forma elsősorban récére, lúdra, gémfélékre, fácánra, fogolyra, varjúra történt. Amint a vizsla állt, a kézen ülő lesapkázott madarat felrebbentették, és az levágta a kutya által parancsra felvert vadat.

Magasröptű solymászaton a sólymot felengedték a magasba, hogy ott körözzön, és a kutya a madárral együtt keresett. A kutya által megtalált vadra a madár csapott le. Ez a forma elsősorban fogolyra, fürjre, fácánra és récére volt eredményes.

A másik vadászati forma a borítóhálós vadászat volt, melynek eredményeként a szetterek kitenyésztésre kerültek. Ezt a módszert fürjre, fogolyra használták. A kutya a mezőn zeg-zugban keresett, majd mikor szimatot fogott, megmerevedve jelezte a vadat, s lefeküdt előtte. Ekkor a madarászok szemközt menve, óvatosan megközelítették a zsákmányt, s a hálót ráborították a vadra, s a jelző kutyára.

A sövényhálós vadászat alkalmával a többrétegű hálót alacsonyan a föld felszíne fölött feszítették ki, s a vadat a háló felé haladva, a kutya széles ívben kereste. A cél az volt, hogy a madár ne rebbenjen fel, hanem lábaljon a háló irányába, melynek sűrű szövésű részébe gabalyodott. A hálóval vadászható volt fogoly, fürj, fácán, esetenként erdei szalonka, de nyúl és vadréce is.

A magas hálós vadászat elve ugyanez volt, de itt a háló magasságát, a fogni kívánt szárnyasvad repüléséhez igazították. Itt a cél az volt, hogy a kutya jó széllel haladva ráhúzzon a vadra, majd parancsra rebbentse fel.

A vízi vadászati forma során a szetter munkája a nádban, sásban való keresésre korlátozódott, de találat esetén elhozhatták a leesett vadat is. A kutyák nagy része, ezt örömmel meg is tette, mert megfelelő apportkészséggel és határtalan vízszeretettel rendelkeztek.

Használhatóságuknak alapfeltétele az engedelmesség, ezt rendszeres kiképzéssel, illetve neveléssel érhetjük el.

Vannak olyan vizsgák, ahol az öröklött tulajdonságok kerülnek előtérbe. Ilyenek a vizslaféléknek előírt Képességvizsga, (KV) az Alapvizsga, (AV) de még a Tenyészvizsga (TV) is. Ezeknél a genetikai tulajdonságokon van a hangsúly, ezért célszerű minél fiatalabb korban letenni a szetterekkel is.

Már a fiatal kutyánál is láthatók a stílus jelei, melyek született tulajdonságokon alapulnak. Megfelelő irányítással tökéletesíthetők.

Őszi Tenyészvizsga (ÖTV) célja: megállapítani a fiatal vizsla természetes, örökletes adottságait, különös tekintettel a vadászaton való rátermettségre, amelyek, mint a jövendő tenyészvizslánál nagy figyelmet érdemelnek. Fontos az idegrendszeri szilárdság ismételt vizsgálata is.

Mindenes Vizsla Vizsga (MVV) célja: A vizsla vadászati használhatóságának megállapítása a sokoldalú vadászati munkában. A vizsla a mai vadászati körülmények között adjon áttekintést minőségről és vadászati használhatóságról.

Vadászati Alkalmassági Vizsga (VAV) a feladatainak teljesítése jó alapot ad arra, hogy a kutya a vadászat rendjének megfeleljen, ezért a vizsgán szigorúan kell bírálni a fegyelmet és a kutya lövés utáni munkáját. A Vadászati Alkalmassági Vizsga (VAV) a hatályban lévő jogszabály szerint MAGYAR KÖZLÖNY (1996/53) kisebb szünettel, a kutyák vadászaton való részvételének a feltétele lett 2002. március 1-től. Ezeket a vizsgákat az Országos Magyar Vadászkamara (OMVK) megyei szervezetei szervezik.

Versenyek: A vadászkutyák munkájának összevetésére versenyek rendezhetők.

Versenyformák:

  1. mezei és vízi munka az ÖTV követelményrendszere szerint,
  2. mindenes vizsla verseny a MVV követelményei szerint,
  3. speciális versenyek a rendező szerv kiírása szerint,
  4. angol vizslák versenyei,
  5. Szent Hubertus Világbajnokság vizslás vadászok részére,
  6. vizslafajták vadász-világbajnoksága. MEOE (2004)

A Field Trial igazi tenyészpróba, hiszen itt alapvetők a kutya adottságai. Ezek közül a legfontosabbak az orrjóság, a szép, gyors mozgás, a szenvedély, találni akarás, vadmegállás, kitartás, edzettség.

Részletes leírás a Szetter Klub Egyesület honlapján: http://www.setters.hu/