Fajtaismertető

A vörös-fehér ír szetter

A három ismertebb szetter fajta (az angol, a gordon és a vörös ír szetter) mellett létezik egy negyedik is, a vörös-fehér ír szetter, amely hazánkban a legutóbbi időkig ismeretlen volt. Csupán kutyás könyvekben és külföldi kiállításokon találkozhattak vele a magyar kutyabarátok.

img_3117
Fácánt áll a négy szetterfajta. (Mila a képen)

Eredetét kutatva évszázadokat kell visszamennünk az időben. Pontosan nem lehet meghatározni, hogy a vörös-fehér ír szetter, mint önálló fajta, mikor keletkezett, ámbár vannak utalások bizonyos “Angliában kialakult, fehér alapon vörös foltos spániel”-re a XIV. századból. Úgy tűnik, hogy a “spániel” nevet különféle vadászkutyák leírására alkalmazták, nem önálló fajtanévként. A XVI. századtól már sok kéziratban említenek vadjelzésre használt kutyákat (setting dogs – innen ered a fajta neve is), a XVII. században pedig már számos festményen is megjelennek a vörös-fehér ír szetterre emlékeztető kutyák.

55-pkjachttafereel

A XVIII. század közepére a szetterek a vidéki vadászemberek fontos és megbecsült társai lettek. Ezeknek a kutyáknak a színe a szinte teljesen vöröstől a vörös-fehér foltoson át a csaknem teljesen fehérig változott. Ez a fajta “ír szetter” tekinthető a mai vörös és vörös-fehér ír szetter közvetlen ősének.
Az 1850-es évekig az egyszínű vörös ír szetter nagyon ritka volt. Ekkor kezdett fordulni a kocka: a tenyésztők egyre inkább a vörös szín rögzítésére törekedtek, a vörös-fehér példányok lassan háttérbe szorultak. Az 1875-ös dublini Rotunda Gardens Show-ra 66 ír szettert neveztek, közülük 23 volt vörös-fehér, a következő évben pedig az arány tovább romlott: 96 nevezett kutyából 70 már egyszínű vörös volt.

ncp160791088010 irish_red_and_white_setters_cright

Sok éven át csak a fajta néhány megszállott írországi rajongója mentette meg a vörös-fehér ír szettert a teljes kihalástól. Közülük is említést érdemel Noble Huston tiszteletes és a Cuddy házaspár, akiknek nagyon sokat köszönhetnek a fajta mai tenyésztői. Az 1900-as évek első felében vörös ír szetterekkel történt keresztezések által nyerte el a fajta mai formáját, ám Írországon kívül gyakorlatilag ismeretlen volt, még a szomszédos Angliában is.
Houston tiszteletes kutyák iránti elkötelezettsége fél évszázadot ölelt fel. “Eldron” kennelében született kutyái a legtöbb mai vörös-fehér felmenői között megtalálhatók. A tiszteletes minden szempontból egyéniség volt: gyakran látták motorozni a vidéken, egy mancsaival a gazdája vállába kapaszkodó vörös-fehér ír szetterrel a háta mögött. Kutyái arról voltak híresek, hogy nemcsak megkeresték és jelezték, de apportírozták is a vadat, mint a legjobb retrieverek.
A 40-es években a már idősödő tiszteletes munkáját a Cuddy házaspár folytatta “Knockalla” kennelében.
1944-ben megalakult az Irish Red and White Setter Society, amely fő feladatául tűzte ki a munkaképesség megőrzését, minden lehetséges módon.
A Cuddy házaspár az 50-es és 60-as években is folytatta a tenyésztői munkáját, valószínű, hogy ebben az időszakban az egyetlen tenyésztők voltak, akik kizárólag vörös-fehér színben tenyésztették az ír szettert, és a született utódokat törzskönyveztették is. Munkájukat segítette Patrick Doherty tiszteletes (Sheebhin kennel), aki 2009-ben, 91 éves korában bekövetkezett haláláig aktív tagja volt a klubnak.

1977-ben Mrs. Cuddy-nál született egy alom, amelyben volt egy tökéletes mintázatú kan kölyök (érdekesség, hogy az alom apja vörös ír szetter volt). Ez a kutya, Harlequin of Knockalla, később igen nagy befolyással volt a fajtára, és neki köszönhető, hogy Angliában is a figyelem középpontjába került.

harlequinofknockalla1
Harlequin of Knockalla

1980-ban tulajdonosa, Alan Gormley benevezte Harlequin-t a Cruft’s-ra, mivel írországi eredményeivel megszerezte a kvalifikációt. A fajta azonban Angliában nem létezett, így színét figyelmen kívül hagyva Harlequin-t a több mint 200 benevezett vörös ír szetter közé sorolták. A többi már legenda: helyezést ugyan nem ért el, de magára irányította néhány lelkes tenyésztő figyelmét, akik célul tűzték ki a fajta angliai elterjesztését.
Céltudatos munkával, írországi importokkal, és az akkor még mindig megengedett vörös ír szetter keresztezésekkel sikerült a fajtát meghonosítani Angliában. Bár létszáma napjainkban is jelentősen kisebb, mint a világon mindenhol népszerű vörös ír szetteré, egyre nagyobb rajongótábora által biztosítottnak látszik a fajta jövője.
Az angol Kennel Club 1980-ban ismerte el. A fajtát gondozó brit Irish Red and White Setter Club 1984-ben alakult. Utolsóként, 1987. júniusában az FCI fogadta el Tel Aviv-i közgyűlésén hivatalosan is ezt a fajtát.

Írországon és Nagy-Britannián kívül már a kontinens néhány országában (elsősorban Olaszországban, Németországban, Hollandiában és Belgiumban) is jelentősebb számban élnek. Hazánkba 2002-ben érkezett 3 példány: egy kan Olaszországból, egy szuka Németországból (ők ketten egy tulajdonosnál élnek), és az év végén az első angol import kan. Az ő törzskönyvének érdekessége, hogy megtalálható rajta a fajtát Angliában népszerűvé tevő Harlequin of Knockalla.

A fajta eredeti feladata természetesen a vadászat. Vezetője előtt haladva, légszimattal keresi a rejtőzködő madarat (fácán, fogoly). Amikor madarat talál, jellegzetes pózban, mellső lábát felemelve jelez, “megállja” a vadat, míg a vadászok megérkeznek. A kutyának állva kell maradnia, bármilyen hosszú ideig tartson is, míg vezetője odaér, semmi nem vonhatja el a figyelmét. Rendes körülmények között a szetternek nem feladata a lelőtt vad elhozása, de erre is megtanítható. Field Trial versenyeken soha nem kell a szetternek apportíroznia.

deutscher-champion-baghira-vom-ihlwald
Baghira vom Ihlwald

Eredeti feladata ellátásához a vörös-fehér ír szetternek atlétikus, állóképes kutyának kell lennie, amely képes egész napon át, gyakran nehéz talajon is dolgozni. Alan Gormley egyik írásában a vörös ír szettert az angol telivérhez, a vörös-fehéret pedig az erős, munkabíró hátaslóhoz hasonlítja. A tenyésztők nagy gondot fordítanak egészségére. Alapvetően egészséges fajta, a legfontosabb egészségügyi problémákra szűrővizsgálatok sora áll rendelkezésre. A fajtát érintő legfontosabb betegségek: PRA (progresszív retinasorvadás), CLAD (immunrendszer betegsége), von Willebrandt kór (vérzékenység); ezek mindegyike genetikai teszttel szűrhető, a hordozó példányok csak igen indokolt esetben vehetők tenyésztésbe, de akkor is csak mentes partnerrel és szigorú utódellenőrzéssel.
A sok más fajtában is jelen lévő HD (csípőízületi diszplázia) a többi szetter fajtánál kevésbé érinti a vörös-fehér ír szettert, és röntgennel szűrhető.

A vörös-fehér ír szetter gyakran jelentősen eltávolodva vezetőjétől végzi feladatát, így rendkívül fontos, hogy képes legyen önálló döntésekre. Ehhez meglehetősen fejlett intelligencia szükséges. Ennek a fejlett intelligenciának a gazda a hátulütőjét is könnyen megtapasztalhatja. Nevelését már egészen fiatal korától el kell kezdeni, akár munkakutya, akár kiállítási kutya vagy egyszerűen családi kedvenc lesz. Ha a gazda nem következetes, hamarosan konstatálhatja, hogy az áhított gyönyörű, engedelmes kutya helyett egy nagy, mindenre elszánt csirkefogót tart lakásában.
A fajta aktív, sportos életvitelű embereknek, családoknak ajánlható, akik nem riadnak vissza a kiadós sétáktól akkor sem, ha az időjárás nem éppen kellemes. Mozgásigényével annak is számolnia kell, aki nem vadászatra vette a kutyát.

A megfelelő környezetből, megbízható tenyésztőtől vásárolt kölyökből általában kiegyensúlyozott, jó természetű felnőtt kutya válik. Családi kutyaként is bevált, általában jól kijön más állatokkal és kedveli a gyerekeket.

db_hpim38801

A fajta standardja nagyon sokban hasonlít legközelebbi rokonáéhoz, a vörös ír szetteréhez, itt csak a meghatározó különbségeket szeretném kiemelni.
Jelentős eltérés van a két fajta fejtípusában. Míg a vörös ír szetter koponyája keskenyebb, tarkóbúbja határozott, a vörös-fehérre a szélesebb, laposabb koponya jellemző, és tarkóbúbja nem jelentős. A vörös ír szetternél kevésbé négyzetes az arcorri része, minimális ajaklebennyel.
A másik különbség természetesen a szín. A vörös-fehér ír szetter ránézésre egy fehér alapon vörös kutyának tűnik, semmiképpen vörös alapon fehér foltosnak.
Testén határozott, kontúros vörös foltok találhatók, a fej középen fehér csíkkal osztott, a fülek minden esetben vörösek. Pöttyök, “szeplők” és az angol szetterre jellemző “roan” színezet csak az arcorri részen, a mellső lábakon a könyékig, a hátulsó lábakon csánkig fordulhatnak elő, a testen hibának számítanak. Súlyos hiba ha a kutya “kabátot” visel: teljes hátát az oldalakra és a lábakra is kiterjedő, egybefüggő vörös folt borítja. Az ilyen kutyákat a tenyésztésből kizárják. Fontos, hogy mindkét szín élénk, ragyogó legyen. A fehér nem az uszkárokéra emlékeztető matt színű, hanem gyöngyházhoz hasonló, selymes fényű kell hogy legyen.
A fajtának minden adottsága megvan a népszerűséghez: a vonzó külső értékes belső tulajdonságokkal párosul. Reméljük, hogy Magyarországi bemutatkozása sikeres lesz, és egyre szélesebb körben fogják megismerni és megszeretni ezt a kiváló adottságú fajtát: a vörös-fehér ír szettert.

Források:
Szetter Baráti Társaság (2010): Vörös-fehér ír szetter. Nemzetközi kutya magazin. 12: 4-10.
Ács Piroska (Stirling Bridge Kennel) (2011): A munka és a kiállítási típus különbségei és szétválásuk következményei a szettereknél. Diplomadolgozat. Szent István Egyetem.
Magyar Pointer és Szetter Klub (anno) fajtaismertető
MEOE Szetter Klub fajtabemutató (http://www.szetterklub.hu/)

A szetterek FCI (Federation Cynologique Internationale) besorolása szerint a VII. fajtacsoportba, a vizslák csoportjába, ezen belül is az angol (brit) vizslák közé tartoznak. Jellegzetes feladatuk az apróvad megkeresése és szilárd állással való jelzése volt.

A standard

FCI standard Nr. 333 (1989)

tullamore-troubador
Tullamore Troubador

Standardadó ország: Írország

Általános megjelenés:

Erős és erőteljes, nehézség nélkül, inkább atlétikus, mint finom.

Vérmérséklet:

Nagyon intelligens, kiváló munkakészségű.

Arisztokratikus és erőteljes reakciójú. A külső szemlélő számára is láthatóan szeretetre méltó és barátságos magatartás mögött határozottság, bátorság és energikusság húzódik.

Temperamentum:
Vidám, jó természetű és szeretetteli.

Fej és koponya:
A fej a testtel arányosan széles, kifejezett stoppal. A koponya boltozatos, a vörös ír szetterek tarkóbúbja nélkül, meglehetősen négyzetes, száraz ajkak.

Szemek:
Mogyorószín vagy sötétbarna, kerek, enyhén kiemelkedő, de nem kidülledő,
a kötőhártya nem látható.

Fülek:
A szem vonalában, hátul tűzöttek, a fejhez simulók.

Száj:
Erőteljes állkapocs, tökéletes, szabályos ollós harapással, a felső fogsor szorosan átfedi az alsó fogsort és négyzetesen helyezkedik el az állkapocshoz képest.

Nyak:
Mérsékelten hosszú, nagyon izmos de nem túl vaskos, enyhén ívelt, lebernyegektől mentes.

Elülső testrész:
Jól hátranyúló vállak. Szabadon mozgó könyökök, mely sem kifelé, sem befelé nem fordulnak. Erős, ovális csontozatú, jól izmolt, enyhe dőlésű elülső lábak.

Test:
Erős és izmos, mély mellkas, dongás bordázat. A hát és a hátulsó rész nagyon izmos és erőteljes. Erős csontozat jól felépített izomzattal.

Hátulsó testrész:
Széles és erőteljes. A láb a csípőtől a csánkig hosszú és izmos, a csánk rövid és erős. A térd izületei hajlottak, csánkok jól leereszkednek, sem kifelé sem befelé nem fordulnak.

Mancsok:
Szorosan zártak, a lábujjak között jól szorözöttek.

Mozgás:
Hosszan elnyúló, szabad lépésű, erőlködés nélküli és lendületes.
Ügetés, közben rendkívül tértnyerő, a járásmód élénk, kecses és racionális. Mozgás közben a fej magasan tartott, a hátulsó végtagok mozgása folyamatos és nagy tolóerejű. A jó szögellésű mellső végtagok laposan a föld felett mozognak. Elölről vagy hátulról szemlélve a mellső végtagok lábtő- és a hátulsó végtagok csánkízületei a földhöz viszonyítva úgy mozognak, mint az inga; a mellső és a hátulsó lábak nem keresztezik egymást.

Farok:
A tövénél erős, a vége felé elvékonyodó, nem ér a csánk alá. Jól szőrözött, a hát vonalában vagy alatta hordott. Élénk farokmozgás.

Szőrzet:
Finom textúrájú, kifejezett zászlókkal. Hosszú és selymes szőrzet borítja a mellső és hátulsó végtagok hátulsó oldalát, valamint a fülek külső oldalát. Arányos mennyiségű szőrzet borítja a lágyékrészt, ami a mellkas és a nyak felé folytatódik és ott szegélyt képez. A szőrzet alapvetően egyenes, sima és nem túlságosan dús. A farokszőrzet mértékletesen dús. A fejet, a lábak elülső részét és a test többi részét rövid és sima szőrzet borítja. Enyhe hullámosság megengedett, de göndör sohasem lehet.

Szín:
Egyöntetűen, világos kétszínű, tehát az alapszín gyöngyfehér, jól elhatárolható vörös foltokkal. Nem lehetnek áttört vörös foltok; mindkét szín maximális intenzitással és világítóerővel emelkedjen ki. Az arcorri részen, a mancsokon, a mellső lábszáron a könyökig, a hátásó lábon a csánkig pettyezettség vagy spricceltség megengedett, azonban a deres mintázat nem elfogadott.

Hibák:
Bármely eltérés a fentiektől hibának tekintendő és a súlyossága, amellyel elbírálásra kerül legyen pontosan arányos a hiba fokával.

Megjegyzés:
Hímnek, két, láthatóan normális heréje kell, hogy legyen, amelyek teljesen leereszkedtek a herezacskóba.

Nagyság:
Az ideális marmagasság kanoknál 62-66 cm (kb. 25-28 kg), szukáknál 57-61 cm (kb. 23-26 kg).